Beküldte:
| Beküldés dátuma: 2012-05-13
Az apja sokat mesélt nekik. Rengeteg építőkockájuk volt, amiből néha várost építettek, néha hatalmas vártornyot vagy egy házat, sok-sok szobával, és az apja ezekhez kitalált egy-egy történetet, amit aztán napokon át lehetett bővíteni, mindkét gyerek hozzátette a maga elképzeléseit. Irén sokszor úgy gondolta, hogy az apja fantáziája végtelen, mert bármikor, bárhol képes volt elkezdeni egy történetet.
Irén imádott hintázni, és amíg kicsi volt, azt szerette, ha az apja meglöki erősen. Az apja ilyenkor mindig azt mondta: „Felszálláshoz készülődni. Indul az űrhajó.” És aztán ebből is kibomlott egy csodálatos játék, amiben az űrhajó számtalan kalandba keveredett, idegen lények támadásától a meteorzáporig, és Irén egy idő után már maga is tovább folytatta a megkezdett történetet. És a mesék, sztorik, kalandok a legváratlanabb és leghétköznapibb helyzetekben is körbevették őket, mert az apja úgy szórta nekik képzeletének morzsáit, mint ahogy más veti oda a galamboknak a felesleges kenyérmorzsát.
Tovább a könyvhöz