A Gyűrűk Ura I-III.
A Gyűrűk Ura I-III.

Vedd meg!

Szerző: Tolkien J. R. R.

Fordító: Göncz Árpád, Réz Ádám, Tandori Dezső

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Oldalak száma: 1836

Kiadó: 2010

Szerintünk
Szerintetek
A Gyűrűk Ura Tolkien érdeklődési köreiből, azok mélyebb kutatásából indult (nyelvészet, vallás -különösen a római katolikus-, mesék, skandináv és kelta mitológia). Megdöbbentő részletességgel teremtette meg Középföldét, annak mitológiáját, a birodalmak történelmét, a karakterek leszármazási táblázatait, a használt nyelveket, rúnákat és naptárakat. Néhány kiegészítő anyagot helyezett el a könyv függelékében, a mitológiát pedig beleszőtte egy hatalmas, bibliai stílusú műbe, amelynek A szilmarilok címet adta.



J. R. R. Tolkien egyszer úgy jellemezte A Gyűrűk Urát, mint „alapvetően vallásos és katolikus mű”, amikor barátjának, az angol jezsuita Robert Murray atyának írt. (J.R.R. Tolkien levelei, 142.) Nagyon sok teológiai téma jelenik meg az elbeszélésben: a jó és a rossz harca, a gyenge harca az önpusztító gonosz felett, kegyelem gyakorlása, halál és halhatatlanság, feltámadás, megváltás, bűnbánat, önfeláldozás, szabad akarat, alázat, igazság, barátság, hatalom és gyógyítás. Az irgalom és szánalom magasztos erényei, melyeket Bilbó és Frodó Gollammal szemben mutatnak, győzelmet hoznak; a Miatyánk szavai: „És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól” jártak Tolkien fejében, amikor Frodó és az Egy Gyűrű hatalmának harcáról írt (Levelei, 181 és 191).



Többször kijelentette, hogy műve nem allegória, többek között műve előszavában is. Ennek ellenére sok spekuláció hangzott el arról, hogy az Egy Gyűrű az atombomba allegóriája lenne, bár ez a feltételezés nem állja meg a helyét alaposabb elemzésekkor. Mielőtt az atombombát bevetették, 1945. augusztus 6-án, illetve augusztus 9-én, a könyv nagy része már készen volt a befejezés tervével egyetemben – ez tehát semmiképpen nem lehetett a Gyűrű ötletének alapja. Viszont komoly szerepe van a történetben az új, gépesített hadviselés rémének, Tolkien az I. világháborúban szerzett tapasztalatai alapján.



A Gyűrű Szövetsége



A hobbitban leírt események után mintegy hatvan évvel a szemmel láthatóan nem öregedő Zsákos Bilbó elhagyja a Megyét, hogy ismét kalandokra leljen. Gandalf nyomására a gyűrűjétől is megválik, amit vagyona zömével együtt legkedvesebb rokonára, Frodóra hagy. A mágus kutatásai során megbizonyosodik arról, hogy Frodó gyűrűje az Egy Gyűrű, és hogy a megerősödő Szauron is tudomást szerzett a varázshatalmú ékszer hollétéről Gollam révén. Javasolja, hogy Frodó hagyja el a Megyét, amit az három barátjával, Csavardi Samuval, Borbak Trufiádokkal (Trufa) és Tuk Peregrinnel (Pippin) meg is tesz az előre megbeszélt időpontban. Brín keresztül Völgyzugolyba tartanak, ám útjukon titokzatos és ijesztő sötét lovasok – mint utóbb kiderül, a gyűrűlidércek, Szauron szolgái – követik őket. Az Öregerdőn és a Sírbuckákon át a titokzatos Bombadil Toma segítségével sikerül eljutniuk Bríbe, ahol megtudják: Gandalf már hónapokkal ezelőtt indulásra akarta bírni őket, ám üzenetét a feledékeny fogadós nem továbbította. A sötét lovasok ráadásul a nyomukban vannak, és a városka néhány gyanús lakója is együttműködik velük. Szerencséjükre a magát Gandalf barátjaként és Vándorként megnevező kósza megsegíti őket, így Bríből sértetlenül tudnak elmenekülni. Vándor vezetésével körülbelül félútig, a Széltetőnek nevezett ősi romokig jutnak anélkül, hogy lovasokkal találkoznának, itt azonban rajtuk ütnek a lidércek, és a Gyűrűt rémületében felhúzó Frodót megsebzik egy morgultőrrel. Vándor ezután sietősre fogja, mivel a sebet nem tudja meggyógyítani, és a morgultőr idővel lidérccé változtatná az egyre gyengülő Frodót. Végül egy keresésükre küldött völgyzugolyi tünde segítségével Frodó bejut Elrond birtokára, ahol a lovasokat is sikerül egy időre harcképtelenné tenni.



Frodó gyógyultan ébred Völgyzugolyban, ahol útitársai mellett Gandalfot és Bilbót is ott találja. Felépülve részt vesz egy tanácskozáson, ahol Gandalf elmeséli a Középfölde különféle tájairól és népeiből megjelent résztvevőknek, miként jött rá arra, hogy Frodónál van az Egy Gyűrű, és hogy miként árulta el őket a Szauron befolyása alá került mágus, Szarumán. Bár a gondori Boromir legszívesebben felhasználná az ellenség fegyverét annak megsemmisítésére, Gandalf egyértelművé teszi: a Gyűrűt el kell pusztítani, mert az Szauron hatalmának az alapja, és bárkit képes megrontani. Megsemmisítésére pedig csak egy módszer létezik: Mordorba kell vinni, ahol kikovácsolásának helyére, a Végzet Hegyének nevezett vulkánba kell dobni. Végül megállapodás születik arról, hogy Frodót, a Gyűrűhordozót nyolcan kísérik útján addig, ameddig szándékukban áll. A Gyűrű Szövetsége a négy hobbit mellett Gandalfot, Glóin törpkirály fiát, Gimlit, Thranduil tündekirály fiát, Legolast, Boromirt és a Vándort, a hosszú ideje betöltetlen gondori királyi trón örökösét, Arathorn fia Aragornt tömöríti. A szövetség dél felé indul, de idővel kénytelen átkelni a Ködhegységen, mivel megkerülni a Gyűrűre vágyó Szarumán árulása miatt nem tudják. A Caradhras hágóján azonban a hóvihar miatt képtelenek átkelni, így – bár Gandalf korábban nagyon ódzkodott tőle – a hajdani törpbirodalmon, Mória végtelen tárnáin kell átkelniük. A hosszú úton orkok támadnak rájuk, és Durin Veszte is előkerül: egy balrog, akivel Gandalf mérkőzik meg, és bár letaszítja Mória hídjáról, az magával rántja a mélységbe. A társaságot ezentúl Aragorn vezeti, aki Lothlórienbe, Celeborn tündekirályságába viszi őket. Celeborn és nála is hatalmasabb felesége, Galadriel úrnő szívesen látják őket, és ajándékokkal búcsúznak tőlük távozásukkor. A csapat az Anduinon csónakázva teszi meg az út következő szakaszát, ám Rauros zúgójánál dönteniük kell: ki, merre menjen tovább. Boromir megpróbálja elvenni Frodótól a Gyűrűt, aki rémületében felhúzza, és láthatatlanul úgy dönt: egyedül vág neki Mordornak. Egyedül Samu jön rá, hogy mit tervezett, így végül ketten kelnek át a folyó keleti partjára.





A két torony



A társaságot eközben orkok támadják meg, akik Szarumán parancsára élve elrabolják a kezük ügyébe kerülő hobbitokat, Trufát és Pippint, az őket védelmező Boromirt pedig megölik. Aragorn, Legolas és Gimli rájön, hogy Frodó és Samu merre indult, de úgy döntenek, hogy a másik két hobbit megmentésére indulnak. A nappali haladásra is képes, Szarumán által kitenyészett orkokat ugyan nem érik utol, de Rohanban találkoznak egy lovascsapattal, ami beszámol nekik arról, hogy a Fangorn-erdő szélén mind egy szálig lekaszabolták a csapatot, hobbitokról pedig nem tudnak. Az Éomer, Théoden király unokaöccse által vezetett lovasok két gazdátlanul maradt hátast adnak a furcsa hármasnak, ezután tovább vonulnak. Aragorn a csata színhelyéről az erdő belsejébe követi a hobbitnyomokat, itt pedig váratlanul találkoznak egy fehér lovassal. Eleinte Szarumánnak vélik, ám meglepve tapasztalják, hogy Gandalf az, aki a föld mélyétől a hegyek csúcsáig tartó üldözés és viadal során elpusztította a balrogot, de a saját erejének is végére ért. Ekkor újjászületett, ereje megnőtt, és ő vált az áruló Szarumán helyett a mágusok rendjének vezetőjévé. Miután biztosítja a három vándort, hogy Trufa és Pippin biztonságban van, a rohani fővárosba, Edorasba vonulnak. Itt Gandalf kigyógyítja Théodent teljes apátiájából, amibe a Szarumánnak dolgozó Gríma, a királyi tanácsadó rángatta. A megifjodott király Szarumán támadása elől minden elérhető katonájával Helm szurdokába, az ott épült Kürtvárba húzódik, ahol Aragorn, Legolas és Gimli segítségével egy éjszakán át állják a hatalmas túlerő ostromát; végül hajnalban az erősítést gyűjtő Gandalf segítségével visszaverik őket. A menekülő orkokat egy váratlanul ott termett, titokzatos erdő pusztítja el, ami hamarosan visszavonul észak felé. A király néhány emberével Gandalfék Vasudvarba lovagolnak, ami már romokban áll. Mint kiderül, az orkoktól elmenekülő Trufa és Pippin találkozott Szilszakállal, az entek vagy fapásztorok ősi népének egyik legvénebbikével, aki Szarumán fegyverkezést elősegítő erdőirtásait megbosszulandó az Orthanc ellen vezette népét. A bukott mágus nem hajlandó jó útra térni, és még csak információval sem szolgál Gandalfnak; szolgája, Gríma azonban véletlenül kihajítja a távoli tájakat is közel hozó látókövet, a palantírt. Pippin kíváncsian belenéz a kőbe Gandalf tiltása ellenére, aki büntetésül páratlan paripáján magával viszi Gondor fővárosába, Minas Tirith-be, amit Szauron támadása fenyeget, Théodennek pedig meghagyja, hogy mihamarabb induljon a szövetséges királyság megsegítésére.



Frodóék eközben nagy nehézségek árán átkelnek az Emyn Muil hegyein, ahol Frodó a gyűrűre esketve „megszelídíti” a társaságot Mória óta követő Gollamot. A lény, akiben viaskodik személyiségének két oldala, a jó Szméagol és a gonosz Gollam, átvezeti őket a hegyeken és a Holtlápon Mordor kapujához, ahol képtelenség bejutni a hatalmas kapuk és a népes őrség miatt. Frodó másik útvonalat keres, Gollam pedig ismer egyet, így elindulnak dél felé, a hajdan Gondorhoz tartozó Ithilia még termékeny és szép vidékein. Itt Boromir fivére, Faramir kis gondori csapata fogságba ejti őket, és kideríti küldetésük célját és addigi útjukat, ám nem veszi el tőlük a Gyűrűt, sőt elhurcolásuk helyett végül úgy dönt, útjukra engedi őket. Gollam tovább vezeti őket a gyűrűlidércek székhelye, Minas Morgul felé, ahonnan út vezet a Cirith Ungol nevű hágóra. A szörnyű helyet a bénító rettegés miatt alig tudják elkerülni, ráadásul a Gyűrűn keresztül Frodó még vonzódik is a lidérctoronyhoz. A hágóhoz vezető meredek, romos lépcsőről még látják, amint hatalmas sereg vonul ki a toronyból nyugat felé. Cirith Ungolon átkelni azonban nem egyszerű: egy alagútrendszer húzódik rajta, ahol egy ősi, pókszerű lény él. Gollam úgy számol, hogy a Banyapók majd végez a hobbitokkal, ő pedig visszaszerezheti „Drágaszágát” – terve azonban meghiúsul, ugyanis a Lothlórienben kapott ajándék és Bilbó tündekardja segítségével Samunak sikerül megsebeznie a bűzös lényt, sőt a dühöngő Gollam támadását is sikerrel veri vissza. A Banyapók azonban megcsípte és hálóba bugyolálta Frodót, Samu pedig azt hiszi, hogy ura meghalt. Magához veszi a Gyűrűt, amit gyorsan fel is húz, mivel orkcsapat közeleg: beszélgetésükből kiderül, hogy a pók nem öli meg elsőre áldozatait, csak rövid időre lebénítja őket. Az orkok ezután elviszik a hobbitot a hágó mordori végén levő erődjükbe.





A király visszatér



Gandalf és Pippin megérkenek Minas Tirithbe, és megpróbálják rábeszélni Denethort, Gondor Helytartóját, hogy készüljön fel a közelgő támadásra. Azonban a Helytartó látszólag többet tud, mint azt gondolták volna, mert nála van a hét palantír egyike. Denethor hírt kapott Boromir haláláról, ezért nem bízik meg a mágusban. Pippin felajánlja szolgálatait a Helytartónak, aki ezt elfogadja, és másnap már szolgálatba is helyezi, ahol találkozik Beregonddal. Eközben Rohanban Théoden király seregszemlét tart, és találkozik egy, dúnadánokból álló sereggel, Elrond fiaival, Elladannal és Elrohirral az élén, akik egy zászlót hoznak - amit Elrond lánya, Arwen készített - és figyelmeztetik Aragornt, hogy más irányba kell mennie, nem pedig Théodennel. Aragorn Dúnhargba megy, ahol a vasudvardi palantír segítségével megmutatja magát Szauronnak, és kihívja őt. Ezután Gimli, Legolas és a dúnadánok társaságában átkel a Holtak Ösvényén, és megidézi a holtakat, akik elárulták egykor Isildurt, ezért segíteniük kell Isildur örökösének (Aragornnak), mert csak akkor lelnek nyugalmat. Eközben Faramir Minas Tirithbe érkezik, és elmondja Gandalfnak, hogy látta Frodót és Samut, és hogy Cirith Ungolon keresztül mennek Mordorba, ami aggodalommal tölti el a mágust. Denethor nem szívesen adja fel Osgiliath védelmét, ezért egy tanácson Faramirt azzal bízza meg, hogy védje meg a várost, de később Faramir a sereg csak egy maradékával tér vissza, látszólag halálos sérüléssel. Eközben Théoden végez a seregszemlével, és útnak indul a seregével, azonban Éowynt hátrahagyja, hogy kormányozzon a nevében, Trufát pedig szintén Rohanban hagyná, mert nem tudja senki sem cipelni őt, és egyébként sem lenne elég esélye a csata túlélésére. Ennek ellenére Éowyn férfinak álcázza magát Dernhelm álnévvel, és magával viszi Trufát is, aki így nem teher, mert ketten együtt nyomnak annyit, mint egy férfi. Eközben megkezdődik Minas Tirith ostroma. Denethor a palantírjában látottak és Faramir betegsége miatt úgy dönt, máglyán elégeti magát és fiát. Pippin gyorsan Gandalf után szalad, hogy figyelmeztesse, és Beregondot is megkéri, hogy lépjen közbe. Amikor Gandalfhoz ér, éppen akkor törik át az ostromlók a kaput, és a Boszorkányúr lép be arra, akinek összecsapását Gandalffal csak a rohírok érkezése akadályozza meg. Gandalf a rohírok segítségére sietne, de amint megtudja, hogy Faramirt elégetné az apja, azonnal a segítségére siet. Amikor odaérnek, ahol a máglya készül, kiderül, hogy Beregond fel akarta tartani az őröket, és ezért kénytelen volt három embert megölni. Gandalf ezután berohan Denethorhoz, aki szerint nincs értelme harcolni. Gandalf kiviszi Faramirt de nem tudja meggyőzni Denethort arról, hogy van még remény. Faramirt Beregond védi a Helytartótól, aki ezért lemond fiáról, és elégeti magát, mielőtt Gandalf közbeléphetne. Eközben a rohírok Pelennor mezőn vívják a csatát az orkokkal. A rohírok egészen addig helytállnak, amíg oda nem ér a Boszorkányúr, akkor azonban ledobja Théodent a lova. A Boszorkánykirály odaadná "lovának" Théoden húsát, azonban Éowyn és Trufa megvédik a királyt és megölik a nazgûlt, de mindketten súlyosan megsérülnek és Éowyn el is ájul. Théoden ezután még beszél Trufával, és kinevezi Éomert utódjának, de utána belehal sérüléseibe, így nem tudja meg, hogy Éowyn is ott volt a csatában. Éomer megtalálja az ájult Éowynt, és halottnak hiszi, ezért a csatában a bosszú vezérli. Már éppen elveszítenék a csatát, amikor váratlanul megérkeznek Aragornék a dúnadánokkal az umbari kalózhajókon, és legyőzik a mordori sereget. A csata után Aragorn Minas Tirithbe látogat, és meggyógyítja Éowynt, Trufát és Pippint, és lelepleződik, hogy ő a trónörökös, mert "a király keze gyógyító kéz." Ezután Aragorn egy haditanácsot hív össze, ahol úgy döntenek, hogy elterelésként a Fekete Kapunál megküzdenek Szauron seregeivel, hogy Frodó el tudja pusztítani a Gyűrűt. A Kapu előtt kihívják Szauront, aki egy szolgáját küldi ki, hogy megfélemlítse ellenfeleit. "Szauron Szája" megmutatja Frodó és Samu ruháit, és azt állítja, hogy a hobbitokat halálra kínozzák, hacsak be nem hódolnak nekik. Mivel minden remény elveszett, a sereg megvívja a csatát Szauron seregével. Pippin, hogy Beregondot védje, leszúr egy trollt, ami maga alá temeti őt. Az utolsó mondat, amit hall, az az, hogy "Jönnek a Sasok!"



Samu magához tér, és elszánja magát Frodó megmentésére. Szerencséjére Cirth Ungol tornyában a kétfajta orkcsapat között belviszály tör ki Frodó mithril páncélingje miatt, így Samu gyorsan megtalálja Frodót, és magukat orkoknak álcázva elindulnak a Végzet Hegye felé. A hegy felé a hobbitokat orkoknak nézi egy, a Fekete Kapu felé menetelő orkcsapat, ezért kénytelenek velük együtt menetelni. Szerencsére több csapat is egyszerre érkezik ugyanoda, mint Frodóék, és a csapatok összeverekszenek azon, hogy ki érjen előbb a Fekete Kapuhoz, így a hobbitok szerencsésen megszöknek. Mivel Frodót nagyon kimeríti a Gyűrű növekvő súlya, Samu a hátán viszi a Végzet Hegyéhez, ahol rájuk támad Gollam. Samunak sikerül elterelnie Gollam figyelmét, így Frodó fel tud menni a hegy katlanához, ám képtelen elpusztítani a Gyűrűt, és magának követeli. Samu nem képes megállítani gazdáját, mert Gollam leüti, és leharapja Frodó ujját. Miközben a Gyűrű megszerzését ünnepli, Gollam megcsúszik, és beleesik a lávába, ezzel elpusztítva a Gyűrűt. A Gyűrű pusztulása miatt kitör a Végzet Hegye, éselpusztul Barad-dûr is. Gandalf Gwaihirral és két másik sassal elviszi Frodót és Samut, mielőtt még megölné őket a kitörő láva. Samuék Ithiliában ébrednek, ahol találkoznak összes barátjukkal, és megtudják, hogy Aragornt királlyá fogják koronázni. Pippint Gimlinek sikerült kimentenie a troll holtteste alól. Éowyn és Faramir az Ispotályban egymásba szeretnek, és Faramir feleségül veszi Éowynt, miután Théodent eltemették Rohanban. Faramir nemcsak Gondor helytartója, hanem Ithilia hercege is lesz. Aragornt királlyá koronázzák Elessar Telcontar néven, majd feleségül veszi Arwent, Elrond lányát. A Szövetség Théoden temetése után hazaindul: Gimli és Legolas meglátogatják a Helm szurdoki barlangokat, és a Fangorn erdőt, Aragorn visszatér Gondorba, a hobbitok és Gandalf pedig Völgyzugolyba látogatnak, ahol találkoznak Bilbóval, aki Frodóra bízza a Piros Könyv befelyezését. Ezután Bríbe mennek, ahol rossz híreket kapnak Papsajttól: már régóta nincs pipafűszállítmány, és sötét alakok járnak a Megyében. A híreket hallva a hobbitok a Megyébe mennek, ahol Gandalf segítsége nélkül csatát vívnak hobbitfalván, és kiűzik a banditákat, akik terrorban tartották a Megye lakóit, és iparosították a Megyét. A Zsáklakhoz érve Frodóék rájönnek, hogy Szarumán áll a pusztítás hátterében. Szarumán legyőzötten távozna, mivel banditáit Trufa és Pippin vezetésével sikeresen elűzték, de Kígyónyelv leszúrja, miután rájön, mennyire alattomossá változtatta a mágus szolgálata. A menekülő Kígyónyelvet lelövi néhány hobbit. Samu Galadriel ajándékát használva helyrehozza a Megyét, sőt, egy mallornfát is ültet Hobbitfalván. Frodó a széltetői támadás és Banyapók támadásának évfordulóján rendre megbetegszik, és szenvedései miatt a többi gyűrű hordozóval (Gandalffal, Galadriellel, Elronddal és Bilbóval) Valinorba hajóznak. Samu Trufával és Pippinnel elbúcsúzik Frodóéktól, majd Samu hazamegy, ahol felesége, Csűrös Rozi, és pár hónapos kislánya, Elanor várja.





"A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig -legalábbis terjedelmét tekintve- alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében - vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, mikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündérek, féltündék, az ősi Nyugat-földe erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az emberfajnak.



Különös világ ez az emberfölötti -vagy emberalatti- lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs." (Göncz Árpád)



Elírást vagy hibát találtál? Módosítanál a könyv adatlapján? Klikk ide

Első mondat

"Amikor zsáklaki Zsákos Bilbó úr bejelentette, hogy szátizenegyedik születésnapja alkalmából nemsokára valami egészen különleges mulatságot óhajt rendezni, Hobbitfalván mindenki felbolydult, és jobbára csak erről folyt a szó."
hirdetés
Utolsó módosító: konyvkolonia
bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg
Hírlevél

Másik könyvet kérek!
hirdetés
Akik olvassák ezt a könyvet
Összesen: olvasó
hirdetés
Új blogbejegyzések
hirdetés
A kritikaíráshoz/polcra helyezéshez be kell lépned. Lépj be vagy regisztrálj!