RUSZKA - AZ OROSZ BIRODALOM REGÉNYE
RUSZKA - AZ OROSZ BIRODALOM REGÉNYE

Vedd meg!

Szerző: RUTHERFURD EDWARD

Fordító: PETE KLÁRA

Kiadó: ALEXANDRA

Oldalak száma: 798

Kiadó: 2004

Szerintünk
Szerintetek
0/10
Az Oroszország iránti érdeklődésbe általában borzongás és áhítat vegyül - annyira rejtélyesnek és fenyegetőnek, anynyira szeretnivalónak és gyűlöletesnek, annyira lelkesítőnek és abszurdnak tűnik. Minden fogalmi hálóból kicsúszik. Amikor Edward Rutherfurd családregényének utolsó hőse, a New Yorkban élő Paul Bobrov 1990-ben úgy dönt, hogy hazalátogat, ugyanerre a felismerésre jut: "...még most sem tudta megmondani, még most sem tudta pontosan, hogy mi is Oroszország. És ezen nem csodálkozott. Oroszországot évszázadokon keresztül lehetetlen volt meghatározni. Európa része volt? Vagy Ázsiáé? De végtére is mit takarnak ezek a fogalmak? Olvasmányai során nem akadt egy szerző sem, aki meg tudta volna neki mondani, mi is ez a hatalmas ország, vagy mi lehetne belőle. Az viszont bizonyos, hogy a Kremlben nem tudta senki."


Rutherfurd szerint a történelmet közelebb kell hozni az élethez, olyannyira, hogy rádöbbenjünk, a történelem maga az élet. Ha bármilyen mű, de főként egy regény - a tankönyvek mellett - érzékeltetni tudja ezt a hangzatos állítást, akkor volt értelme. Rutherfurd tehát, akárcsak a többi regényében (Dublin, és Az erdő) kísérletet tesz, hogy a "történelmet megszemélyesítse", hogy közelebb hozza olvasóihoz - jelen esetben - az orosz életet. Jó tudni, hogy a Ruszkát még a Szovjetunió feloszlása előtti időkben kezdte el írni, akkoriban, amikor még más volt a birodalom világpolitikában betöltött szerepe, s csak négyévi kutatás, "helyszíni szemlék", és számos történelmi munka elolvasása után tette le művét az asztalra. Alaposan megmerítkezett a múltban ahhoz, hogy úgy érezze, elmesélheti 1800 év történelmét.
A 800 oldalon hömpölygő regény ravasz technikát alkalmaz. Rutherfurd kitalál egy helyszínt, Ruszt, ahová vissza-visszatér mesélés közben, kitalál pár családot, és nyomon követi egymást keresztező életüket. Az orosz történelem kiemelkedőnek számító szakaszaikor mintát vesz belőlük, és megmutatja, hogy abban az időben hogyan ment a soruk. A családregény így nem egyvonalú, generációról generációra haladó, hanem szerteágazó és szakaszos.
Az Úr 180. évében találkozhatunk első hőseinkkel, és 1990-ben az utolsókkal, közben pedig hatalmas ugrásokat teszünk az időben. A svéd vikingek 9. század környéki Don melletti feltűnésével - akiket akkoriban kezdtek "rusz"-nak, azaz "ragyogónak", "fényesnek" nevezni (tetszenek emlékezni rá, benne volt a szovjet himnuszban: Velikaja Rusz) - alig foglalkozik. Rutherfurd figyelme inkább a történészek által jobban feltárt időkre koncentrálódik: a kunok betörésére, a tatárok uralkodására, a Romanovok háromszáz évére, különös tekintettel Rettegett Ivánra, Nagy Péterre és II. Katalinra, Moszkva és Szentpétervár felvirágzására, valamint a bolsevizmus kialakulására. Rengeteg ismeretet vonultat föl lapjain, kedvezve ezzel az egzotikumra szomjas olvasóknak vagy az érettségi előtt álló tankönyv-utálóknak.
Rutherfurd enciklopédikus ambíciói mellett is óvatos duhaj, sohasem engedi képzeletét olyan területre, amelyről nincs biztos adata, jól nevelten illeszkedik a történelmi kutatások eredményeihez. A tíz-húsz oldalanként közbevetett rövidke történelmi értekezései így mindig hitelesek maradnak. Igyekszik minden sztereotípiát beleírni a könyvbe: a végtelen orosz térségek hatását az orosz lélekre, a messianisztikus elképzeléseket, a keleti kereszténység, a "lelkiismeret tradícióját", az erős vezetőbe vetett rajongást, a kegyetlenkedés és kizsákmányolás megtűrését, az antiszemitizmus hagyományát. És persze az átkozott orosz kérdéseket, a nyugatos-szlavofil konfliktust: mennyire elmaradott az ország, Nyugathoz vagy Kelethez tartozik-e, van-e öszszekötő szerepe, s ha van, hogyan realizálható. Erkölcsi ítéletekkel, értékelésekkel nem szolgál, csak pusztán leírja a jelenségeket.
Rettegett Iván és Puskin mellett maga Vlagyimir Iljics Lenin is feltűnik a regényben, s mellettük hőseink igyekeznek előbbre jutni a társadalmi ranglétrán, szerelmüket beteljesíteni (a testvérszerelemtől, az apa-lánya kapcsolattól, a férfiszerelemtől, a házasságon belüli erőszakon át a boldogtalan együttélésig és a boldog egymásra találásig minden változattal találkozhatunk), vagy egyszerűen csak életben maradni. A könyv jól sikerült fejezeteiben valóban lehet izgulni a hősök sorsa felett, annak köszönhetően, hogy Rutherfurd veszi a fáradságot, közelebb megy figuráihoz, és árnyalja a bennük dúló érzelmeket, vagy amikor megmagyarázza a politikai háttér-motivációkat. Mégis sokszor válik közhelyessé, követhetetlenné, itt-ott ömlengővé, s amikor például egy kozák kozák módra iszik, kozák módra kegyetlenkedik, és igazi kozák bajuszával az orra alatt szippant bele a levegőbe - egyenesen komikussá.
"Lágy szellő suhant át a tájon" kezdi a történetet a szerző, és ugyanezzel a mondattal fejezi be. A lágy szellő, mint a lírai hangulatért felelős, a történelmi leckéket feloldó alkotóelem, állandó szereplője a regénynek. ő szelídíti meg, mossa át a szerző szándéka szerint a sorokat, sorsokat, ő teszi elviselhetővé a töméntelen szenvedést, ő simítja el a töprengésben megfáradt arcokat, s ő ad hitet és bizakodást mindegyik hősünknek, ha hazájára gondol. Rutherfurd tanulmányai eredményeképpen végül kapcsolódik Oroszország saját önképéhez is, melyet Fjodor Tutcsev, a XIX. századi orosz költő és diplomata fogalmazott meg:
"Oroszországot, ész, nem érted;
méter, sing sose méri fel:
külön úton jár ott az élet -
Oroszországban hinni kell!"
(Szabó Lőrinc)

(Domokos Áron)


Elírást vagy hibát találtál? Módosítanál a könyv adatlapján? Klikk ide
hirdetés
bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg
Hírlevél

Másik könyvet kérek!
hirdetés
Akik olvassák ezt a könyvet
Összesen: olvasó
hirdetés
Új blogbejegyzések
hirdetés
A kritikaíráshoz/polcra helyezéshez be kell lépned. Lépj be vagy regisztrálj!