KRITIKA: Egyszervolt
szil0214: Egyszervolt, hol nem volt - 2013.06.12. 00:06
  • Szerintem
  • Szerintetek
    0/10
A könyvheti megjelenések közül László Zoltán regényére voltam majdhogynem a legkíváncsibb. Kortárs magyar író, a történet Magyarországon játszódik, ráadásul urban fantasy, amibe népmesei elemek keveredtek. Izgalmasan hangzik, és erre csak ráerősített az, hogy a borítón Gaimanhoz hasonlítják, aki a kedvenc íróm.  A könyv elolvasása után pedig azt mondom, hogy pontosan ez hiányzott a magyar fantasykínálatból.

"Karsa Harlan felnőtt életét két körülmény súlyosbította igazán. Az egyik, hogy a patológián dolgozott, a másik pedig, hogy időnként emlékezetkiesésektől szenvedett. Valószínűleg a munkahelye volt a rosszabb."

A történet kissé balek főhőse Karsa Harlan, aki éli egyhangú, átlagosnak mondható életét, amiben nincsenek nagyra törő célok, se kalandok, csak egy munka a patológián, amit nem is igazán szeret. Az unalmas  mindennapokat csak a néha-néha előforduló emlékezetkiesései zavarják meg, a legutóbbi például egy randi közepén tör rá, aminek eredményeképp a fakénél hagyott lány dühös lesz, Harlan furcsa szerzetekbe botlik, majd egy számára teljesen ismeretlen világ nyílik meg előtte. Belecsöppen egy óriási kalandba, kinyílik a szeme a mások számára láthatatlan dolgokra és megismeri, hogy mi rejtőzik a felszín alatt.

Ha egy szóval kellene összefoglalnom a véleményemet, akkor azt mondanám: imádtam. Többek között azért, mert megerősítette a kortárs magyar szerzőkbe vetett hitem. Nagyon sokáig félve nyúltam magyar írók könyveihez, az okát nem igazán tudnám megmondani, talán a nem megfelelő kötelező olvasmányok miatt. Az utóbbi egy évben viszont több olyan -főleg kortárs- magyar íróhoz volt szerencsém, akik bebizonyították, hogy igenis érdemes nyitni feléjük, ők is tudnak olyan kreatív, egyedi, humoros és igényes műveket írni, mint külföldi kollégáik. Baráth Katalin, Schäffer Erzsébet, Nyulász Péter vagy éppen Ta-Mia Sansa után most László Zoltán volt az, aki olyat alkotott, ami felveszi a versenyt bármelyik külföldi szerzővel, akár a borítón emlegetett Neil Gaimannal is.

A történet ötletes, és tökéletes arányban keveri benne a szerző a valódi világ elemeit a népmesék szereplőivel. Aminek örültem, hogy nem beleerőltette azokat a modern városi környezetbe, hanem úgy alkotta meg őket, mint akik alkalmazkodtak a mai kor elvárásaihoz. Nagyon eredeti,ahogy  a hétfejű sárkányt aktatáskás bürokrataként ábrázolja vagy ahogyan a `jó tett helyében jót várj` mesei elemet újraértelmezte.

Élveztem azt is, hogy végre ismerős helyszíneken bukkannak elő a csodalények. Bár nem vagyok pesti, azért a Westendben én is sokszor jártam már, és éppen ezért volt olyan lenyűgöző a gondolat, hogy a vízesés mögött rejtőzködve élhet egy kígyótestű nőszemély.
Ezek miatt sokkal közelebb éreztem magamhoz a szereplőket és a történetet is, olyan volt az egész, mintha tényleg lenne egy rejtett világ a miénk mellett, és most Harlan szemén keresztül én is bepillantást nyertem volna a valóság színfalai mögé. Talán az én szomszédomnál, Marika néninél is mozognak a szobrok a vitrinben és mágikus hamuban sült pogácsa van a sütis dobozban?
Egyértelműen érezhető Gaiman hatása, de senki ne gondolja, hogy utánzásról lenne szó, László Zoltán nem Neil Gaiman, csak hasonló finomsággal csempészte be a mágiát a valós környezetbe, mégpedig úgy, hogy elhittem minden szavát.
Nemcsak a népmesei elemek tarkítják a könyvet, nem egy science fiction utalás is van benne, amik nagyon tetszettek, különösen a fanatikus sf kolónia vicces és mégis valahogy elfogadható kombinációja a kacsalábon forgó palotával. Én már ezért kiosztanék valami díjat László Zoltánnak.

Maga a történet fordulatos és meglepetésektől sem mentes, igazi kaland,ami magával ragadja az olvasót és az utolsó sorig el sem engedi. Mindez vicces helyzetekkel, humorral és egy kis szerelemmel  van fűszerezve, amit én megint csak imádni tudtam.
A szereplők egytől egyig élnek, nem üres karakterek. Mindenki egyéniség, csupa szerethető vagy éppen ellenszenves figura, a lényeg, hogy érzéseket váltanak ki az emberből. Nekem személy szerintMayer néni volt a kedvencem a mellékszereplők közül.

Aki egy olvasmányos, pörgős és szórakoztató urban fantasyra vágyik, annak bátran ajánlom az Egyszervoltot, nem fog csalódást okozni a könyv. Könnyed stílusával és ötletességével engem abszolút levett a lábamról. Egy dologban azért reménykedem: hogy az író nem tervez folytatást. Annyira tetszett a befejezés és az egész történet, hogy nem igazán örülnék neki, ha ebből is sorozat lenne. Ez így jó, ahogy van. ( Persze, ha mégis ír még egy részt, biztosan elolvasom. :D )
Szólj hozzá
hirdetés
Adatlap

Egyszervolt

Szerző:

Kiadás éve: 2013

Kiadó: Agave Könyvek

Oldalak száma: 256

bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg
Hírlevél

Másik könyvet kérek!
hirdetés
hirdetés
Új blogbejegyzések
hirdetés
A kritikaíráshoz/polcra helyezéshez be kell lépned. Lépj be vagy regisztrálj!