Kritika: Macskaregény (utánny.)
Nem pszichológiai szakkönyv, nem is a tisztes öregkor, sem a méltóságteljes halál témakörében íródott ez a könyv. Mégis szól ezekről is, és az egész életről. Mármint a szerző életéről. Úgy, ahogy megélte. Nem egy klasszikus regényt olvasunk, hanem lazán egymáshoz kapcsolódó élményeket, amelyeket a szerző a macskáival és a barátaival, azok macskáival, és a macskákat megugrasztó kutyáival élt meg a családjában. Egy-egy pillanatra felvillannak a költő-barátok, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Nádas Péter, no és persze végig ott van a férj, Mészöly Miklós. Érdekes dolgokat tudunk meg a macskák játékos jelleméről, és ezzel egy időben a macskák viselkedésére reagáló emberekről is. Polcz Alaine utánozhatatlan derűvel és szeretettel meséli el a nem mindig derűs történeteket.
Az alábbi részlet egy illusztráció a Tilette nevű pajkos kölyökmacska két kis kalandjáról.
„Sok kalandunk is volt Tilette-tel. Húsvétkor, mivel meleg volt a konyhában – fával fűtött, nagy vaslapos kályhában égett a tűz -, anyám mosdótál nagyságú tálban a hűvösebb padláslépcsőre tette a bedagasztott kalácstésztát, hogy lassabban keljen. Tilette jött le a padlásról, és beleugrott. Ki akart mászni, tapicskolt, és egyre mélyebbre süllyedt. Már csak a feje és a felpúpozott háta közepe látszott ki a tésztából. Kivettük. Én kétségbeesve mentegettem, tisztogattam, anyám az ünnepi kalácsért haragudott.
Egyszer meg Rózsika nénivel, Laci bátyánk özvegyével ültünk mindnyájan az asztalnál, és ebédeltünk. Fasírozott hús volt – apám labdapecsenyének hívta – tökkáposzta-főzelékkel. A háborúban ritkán ettünk húst, akkor is keveset. Tilette titokban a vállamon, a hajam alatt kuporgott. Tilos volt az asztalhoz vinni. Lázba jött a hús szagától, és egyenest a fasírtra ugrott. Apám utánakapott, és felborította a vizeskancsót. A zuhatag elől Tilette a főzelékes tálba menekült. Kiparancsoltak macskástul a konyhába. Így, közöttük nincs helyünk. Pedig már gyűrűs menyasszony voltam. Igazgatói engedéllyel.”
És néhány sorral lejjebb egy akkori – a II. világháború éveiben jártak – érdekes szokásról:
„Lehetett távházasságot is kötni. Az esküvői szertartás alatt rohamsisak helyettesítette a vőlegényt, a fronton virágcsokor a menyasszonyt. Ez törvényes házasságnak számított.”
Nekem ez volt az első könyv, amit a szerzőtől olvastam, de már keresem a többit is.
Hozzászólások
2010-02-07 22:30:06
1sx írta:
****