DILOV, LJUBEN
DILOV, LJUBEN

Vezetéknév: DILOV,

Keresztnév: LJUBEN

Születési hely Bulgária, Cherven Bryag

Születési idő: 1927

Halálozás éve: 2008

Szerintünk
Szerintetek
0/10
Ljuben Dilov (1927-200, filozofikus gondolkozásmódú bulgáriai író, úgyis emlegetik, mint a bolgár tudományos-fantasztikus regény atyját. Több mint 35 regényt írt.
1927. december 25-én született Cherven Bryag városában. A Sofia Egyetemen végzett, bolgár nyelv és irodalom szakon. Már diákkorában kezdett írni, s műveinek egy részét a Narodna Mladezh újságban publikálták. Rengeteg díjat nyert, s megalapította a Graviton díjat, amit a jó képzelőerőért osztanak.
2008. június 10-én halt meg, a temetési szertartást a szófiai Szent György templomban tartották.
Fantasztikus művei mindig a modern világ nagy politikai, filozófiai és erkölcsi problémáival foglalkoznak. Fantasztikus bennük a díszlet, a környezet, de ez csak a kerete a kötetlen eszmefuttatásnak és az olvasóval való párbeszédnek
Művei

Az Atomember (1951);
A félelem sok neve (1967);
Az Ikárosz útja (1974);
A tükör paradoxona (1976);
Kegyetlen kísérlet (1985);
A szkafander súlya;
Nádas;

1927-ben született. 1939-ben, családjával együtt, Németországba került, és a háború nehéz éveit is ott töltötte. Hazatérte után a szófiai Kliment Ohridszki egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait a bolgár nyelv- és irodalomszakon. Első írásai egyetemi hallgató korában, 1951-ben jelentek meg egy ifjúsági lapban. Németországi tartózkodásának élményeit az ifjúság számára írt regényében (Galambok Berlin fölött, 1953) és elbeszéléseiben örökítette meg, de még két évtized távlatában is vissza-visszatér írásaiban (Az idegen ember, 1964) a háború kegyetlen emléke. Magyarul megjelent egyik első elbeszélése, August halála (Bolgár elbeszélők, 1965) ebből a kötetből származik. Az író az ellenséges hátország szenvedésének bemutatásával tiltakozik a háború embertelensége ellen.
Tehetségére az irodalmi közvélemény hamar felfigyelt, és az egyetemi tanulmányok befejezése után a Bolgár Írószövetségben kapott állást, majd évekig a legnagyobb példányszámú irodalmi folyóirat, a “Szeptemvri” (Szeptember) és az ifjúság számára megjelenő képzőművészeti folyóirat, a “Kartinna galerija” (Képtár) szerkesztőségében dolgozik. Most már évek óta minden idejét az írásnak szenteli.
Életében körülbelül harminc könyvet írt - regényeket és elbeszélésköteteket -, felnőttek és gyermekek számára egyaránt. A német irodalom számos alkotását fordította le egyidejűleg, és összeállításában, válogatásában jelent meg tizennégy antológia külföldi elbeszélésekkel.
Első fantasztikus regénye, az Atomember (1951) szarkasztikus hangjával új fejezetet nyitott a húszas években indult bolgár tudományos-fantasztikus irodalomban. Ez a könyv az ifjúság körében nagy sikert aratott.
A félelem sok neve (1967) című regény az űrutazás viszontagságaival, az űrhajósok testi és lelki konfliktusaival, problémáival foglalkozik. Sorban a harmadik sci-fi műve A szkafander súlya (1969), amely magyarul is megjelent (1977), már címében is kettős értelemmel, nem csupán az űrhajósok különleges öltözetének súlyára utal, hanem a világűrbe kijutó ember súlyos erkölcsi felelősségére is az ismeretlen, váratlan veszélyek között. Dilov ezzel a könyvével “szolgálta meg” a filozófus író elnevezést. Az űrhajósoknak fel kell készülniük arra, hogy az űrutazás bármely szakaszában találkozhatnak egy nem földi, egy idegen civilizációval. A föld konkrét civilizációs viszonyai meghatározzák az űrhajósok konkrét emberi magatartását. Ezek a gondolatok foglalkoztatják az írót. A regény annak köszönheti sikerét, hogy Dilov művészi hitelességgel ábrázolja hőseinek erkölcsi-etikai magatartását, és szembesíti őket olyan földi kategóriákkal, mint a hősiesség, hűség, bajtársiasság, szolidaritás, önfeláldozás. “Ljuben Dilov filozófiai-pszichológiai elgondolásai az emberről és a kozmoszról, a humanista mozgatóerőről, amely új civilizációk keresésére ösztönzi hőseit, az emberi tevékenység igazi értelméről a világűrben, közeli rokonságban állnak Jefremov, Lem és a Sztrugackij testvérek műveivel, akik a modern szocialista irodalomban a tudományos-fantasztikus műfaj legjobb képviselői.” (Elka Konsztantinova)
Dilov Különös csillagász barátom (1971) című alkotásában minduntalan felcsillan a humor, az író a nevetés, a nevettetés eszközeivel enyhíti írásának gyakran keserű szatíráját, keserűen szigorú társadalomkritikáját.
A humoros hangvételű tudományos-fantasztikus művek közé sorolhatjuk Dilov Etesd meg a sasmadarat! (1977), Kérjük, ne dohányozzék! Kapcsolja be a biztonsági övét!, A Lagrange féle pont, Kettős csillag, Elmulasztott lehetőség című elbeszélésköteteit, valamint A tükör paradoxona (1976) és a Kegyetlen kísérlet című regényt is. Az utóbbi regény 1985-ben jelent meg, és az író a következő megjegyzéssel küldte meg magyar szerkesztőjének: “Küldök neked egy szerelmes-fantasztikus regényt. Hisz végeredményben a szerelem számunkra fantasztikum és a természet velünk folytatott kegyetlen kísérlete marad.”
Mielőtt Dilov eddigi legfontosabb regényére rátérnék, meg kell emlékeznem Dilov bűbájos-fantasztikus gyermek-, illetve ifjúsági regényéről, a két részből álló Numi és Niki kalandjai a csillagvilágban című vidám történetről. (A fantasztikus gyermekregénynek egyébként a bolgár irodalomban - mint ahogyan a magyarban is - szép hagyományai vannak: Elin Pelinnek, a bolgár irodalom egyik legnagyobb hatású alkotójának Jan Bibijan-történeteire gondolok, amelyek között Jan Bibijannak a holdon átélt kalandjai is szerepelnek.)
Az Ikárosz útja először 1974-ben jelent meg, s azóta kétszer is kiadták utánnyomásban, több mint százezer példányban. Ez a nagy terjedelmű könyv az író eddigi legjobb regénye, amely az Eurocon-III 1976. évi különdíját nyerte el. Dilov fantasztikus művei, amelyeket az úgynevezett tudományos-fantasztikus művek közé tartozónak vélünk, valódi science fictionnak, mindig a modern világ éles politikai, filozófiai és erkölcsi problémáival foglalkoznak, és ami fantasztikus bennük, legtöbbször csak díszlet vagy csupán környezetrajz egy kötetlenebb párbeszédhez, amelyet az író az olvasóval folytat. Fantasztikus műveit voltaképpen két részre oszthatjuk: a társadalmi-filozófiai regényekre, mint amilyen Az Ikárosz útja is, amelyet példabeszédnek is nevezhetnénk az emberi megismerésről, és humoros-szatirikus regényekre (A tükör paradoxona, Elmulasztott lehetőség, Kettős csillag stb.).
“Ljuben Dilov mindenn eddigi műve törvényszerűen ide vezetett, ezt a könyvet készítette elő” - írja Ognyan Szaparev irodalomtörténész Tudományos fantasztikus eposz című szellemes kritikájában (“Literaturen front”. 1975/ 34. sz.), és leszögezi, hogy ez “a regény, filozófiai mélységével és művészi érettségével a bolgár tudományos-fantasztikus irodalom nagy sikere”.
Amikor Dilovot megkérdezték, mi késztette arra, hogy átpártoljon a tudományos-fantasztikus irodalomhoz, azt felelte:
“Nem mondtam le végleg egy irodalmi műfajról sem - nem merem egyiket sem realistának nevezni, mert minden stílus- és műfaj-meghatározás nagyon relatív. A mai tudományos-fantasztikus művekben gyakran több a realizmus - valódi társadalmi, filozófiai és erkölcsi problémákat vetnek fel -, mint azokban a “realista” könyvekben, amelyek mondvacsinált problematikájukkal becsapják az olvasót. Az Atomember című, első sci-fi regényem csodálatos lehetőségeket tárt fel előttem, amelyeket a tudományos-fantasztikus irodalom nyújt a fontos mai problémák közvetlen feldolgozásához és az átlagolvasó számára is közérthető előadásához.” .
Ugyanebben az interjúban fejtette ki azt, hogy ,,...így az irodalom ösztönösen ahhoz fordul, amit a film és a televízió egyáltalán nem vagy még nem tud jobban csinálni. Ezért fejlődött olyan nagy ütemben egyrészt az esszé és a dokumentáris próza, mint az irodalom szubjektivizálódásának határesetei, másrészt a tudományos-fantasztikus irodalom, mint az ellenkező véglet, az irodalom visszatérése ősi formájához, a meséhez.
A mesét szeretők mindig is sokan voltak, és szerintem mindig is sokan lesznek, mert ha az emberiség nem szeretné a meséket, nem is fejlődne, nem növekedne...”
“Másik, Magyarországon is megjelent könyvem, a Nádas, szintén ezt a törekvést képviseli. Ebben a kisregényben - amely nem tudományos-fantasztikus regény vagy mese, hanem fabula a javából - a művészet és az alkotó különleges és közös problémáit egy modern szerelmi történet keretében mondom el.”
“Még egy példát felhozhatok, a Még egyszer a delfinekről című hosszabb elbeszélésemet. Alapgondolatát és a sorok közötti mondanivalóját is nehéz másképpen kifejezni, és csak publicisztikai formában lehet. Különben hogyan fejezhetnénk ki azt a kételyünket, hogy az emberiség a kezdet kezdetén talán az evolúciónak nem a leghelyesebb útján indult el?” (Magyarul 1974-ben jelent meg a Modern Könyvtár 252. kötetének címadó elbeszéléseként.) “Hogyan jelentsük ki, hogy az emberiségben evolúciós és genetikai hibákat vélünk felfedezni, amelyek elvezettek ahhoz a kíméletlen és értelmetlen agresszivitáshoz, amely nem létezik az állatvilágban, mert bizonyított tény az, hogy nincsen olyan állatfaj, amelynél a fajon belüli egyedek harca az ellenfél halálával végződne. Hogyan szólítsuk fel mélyebb önkritikára az embert, ezt a különös teremtményt, amely azt képzeli, hogy a természet középpontja? Hogyan tegyünk fel olyan kérdéseket, hogy az emberiségnek ahhoz, hogy véglegesen legyőzze a háborút, nem kell kizárólag a fegyverkezési egyensúlyra számítania, amely csak ideig-óráig tarthat, hanem komolyan hozzá kell látni saját agresszív természetének tanulmányozásához, hogy bölcsen elkerülhesse azokat a konfliktusokat, amelyek súlyos társadalmi összeütközésekhez vezetnek? Minderről sok-sok cikket és értekezést kellene írni, a »realista« próza azonban nem tűri az ilyen eszmék közvetlen kifejtését és megvitatását. Ha azonban az emberiséget más létformával, más civilizációval szembesítjük, és annak képzeletbeli képébe eszméink antitéziseit belehelyezzük, akkor nyugodtan folytathatunk filozófiai vitákat, akár komolyan, akár tréfából - a műfaj megengedi ezt. És nemcsak hogy megengedi, hanem kifejezetten igényli is, mert a jelentős eszmei mondanivaló nélkül a tudományos-fantasztikus próza - ha nem gyermek- vagy ifjúsági olvasmány - sokkal üresebb a szokványos kalandregénynél.”


Elírást vagy hibát találtál? Módosítanál a szerző adatlapján? Klikk ide
Szólj hozzá te is! Kommentek (0)
Szerző könyvei
  • 1
Szólj hozzá!
hirdetés
Első mondatok a szerzőtől
Az Ikárosz útja
Összeszedem a bátorságom, hogy legalább ezt a történetet leírjam.
Tovább
hirdetés
hirdetés
bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg
Hírlevél
hirdetés

Másik könyvet kérek!
hirdetés
Tovább a falamra
hirdetés
A kritikaíráshoz/polcra helyezéshez be kell lépned. Lépj be vagy regisztrálj!